A kényszerpihenőnk után az újrakezdés területe a döntő. A közel kettő éves némaság a feledés homályába kezdte burkolni a Tatavölgyieket. A Könyvtárunk a törekvésünket támogatva fogadta a csoportom tevékenységét. A képzőművészet az közügy. . Egy város lelke a művészetével mérhető.  Valóban  kitűnően működik a Színházunkhoz kapcsolódó lélekemelő művészeti akarat.  A kortárs Galériáról sem akarok rosszat mondani. Igaznak érzem a barátom kijelentését: Ez a Galéria nem más mint a BUDAPESTIEK VIDÉKI  játéka.  Semmi közük sincs Tatabányához, nem is tudják sem a múltját, sem a jelenét___ akkor hogyan szóljanak bele a kultúránk jövőjébe??? 

A Könyvtár és a csoportom jövője.  Oda nem látok, de  egyet tudok: az eddigi semmittevés nem visz előre A feledékenység egy alkotónál, alkotói csoportnál egyenlő a halállal.  A tervezetemet beadtam, kapom majd a véleményt. remélve: az együttműködés beindulhat! Még nem tudom, hogy a kiállításon melyik képpel akarok szerepelni. A HÓNAP MŰTÁRGYA sorozatban a kettő képem már kijelölt:  A FÁRAÓ LEÁNYA ÉS AZ ELIDEGENEDÉS kerül a falra egy hónapon keresztül remélem sokan megnézik majd. Ez a terv valóban korszerű és szép volt. Az ítélkezés mögé nem  látok, de a következmény egyértelmű .  TERVEM KERESZTÜL HÚZTÁK. Magyarázva: az a fal, amelyik erre alkalmas lenne, és a nagyterem főfalát jelenti, nem kapott engedélyt. Ezért: a falra a az akasztósín nem helyezhető fel. Nyílt kifogás, azt jelenti: nem tartják jelentősnek a képzőművészeti akciót a támogatásra.