a KETTŐ ÉVTIZED hamar elszalad. Minden változik igen nagy sajátos erővel: szembeszállni lehet, de nem érdemes. A hatalmas fejlődési erővel a szembeszegülő csak veszíthet. A napjaink digitális törekvései, a fénnyel való összejátszás, az így létrejövő valóban műalkotás megtagad mindent amit a régmúlt hagyott ránk., A DUBAI elektrodigitális kompozíciók megteremtik a maguk igazi izgalommal telített világát. Nem csak a fény, a színekkel való újfajta játék, de a mozgás beépülése fényfestés címen minden eddigit amit képzőművészetnek nevezünk felülír! Persze ezt kell ide írnom: felül írt! Mi itt nem messze kilométerben az új gondolatok, az új tettektől egy bezárt világban élünk. Szűk a cselekvésre alkalmas terünk. A beteges önző hívatalnok-szemlélet, a mindenkinek egyformán jót akaró intézkedés területe az igen szűkösre sikeredett tért, korlátokat épít.
Előadást tartani a semmiről a legkönnyebb, A állítmány állít, de ő sem tudja mit és főleg, hogy miért. Van egy valóban érdekes képcsoportom. Az egyiken a modern világunk kódvonalai építik fel még az eget is. Szépek a vonalak játéka, nem csoda, mert a festékgyáraink mesterei a színek világának. Az alkotó ecsete a szellem végtelen kombinációját alkalmazza. Az alkotó munka egy rabszolga világát kényszeríti a megbomlott agyú alkotóművészre. Hogyan lehet a szem által megismert világ felépítettségét ennyire megcsúfolni? Tagadom az anatómiát, mert a képen megjelenő figurák is tagadják az ősi teremtés formavilágának tökéletességét megcsúfolja. Nem emberi alakok jelennek meg, csak ezek ecsettel megformált színhalmaza. Persze, hogy emberformájú, nekik akarok beszélni, elmondani azt, hogy mi a 21. század
